Újra kezdés 40 felett... színezd újra!

Mitől működik egy párkapcsolat?!

12 éves asztrológiai “pályám” során az egészség, munka, pénz után a párkapcsolat kérdése mindig felvetődik. Hogy éppen milyen sorrendben, az attól függ melyik van éppen válságban. Ha valaki beteg természetesen az egészsége érdekli a legjobban. Ha munkanélküli, hogy mikor lesz munkája. Ha nyakig ül az adósságban, természetesen a pénzkérdés az első. Aki pedig csendes (társas)magányban él mindig a párkapcsolat helyzetéről érdeklődik elsőként.

A harmonikus, kiegyensúlyozott, mindkét fél részére egyformán örömet jelentő párkapcsolat ritka, mint a fehér holló. Annak ellenére, hogy számtalan könyv és tanulmány jelenik meg-e témában. A legtöbb kifulladt vagy zűrzavaros kapcsolatban élő pár ismer “javító szabályokat”. Szeretet… tisztelet… közös érdeklődés…  kommunikáció (beszélgetés-meghallgatás)… erotikus összhang… a másik határainak tiszteletben tartása… stb…   de sokan nem tudják megtölteni e szavakat tartalommal. Miért?!

Van egy jó és egy rossz hírem!

A párkapcsolatban az Ascendensünk a domináns. Igen, igen, igen… az 🙂 Amit a születési óra-percből tudunk kiszámolni. Hiába ismerjük valaki Napjegyét, nem ismerjük őt igazán. Ám ha tudjuk az Ascendensét az olyan, mintha 4 éve már együtt laknánk vele 🙂 Ismerjük minden rezdülését, jó és rossz szokását. Nem véletlen a mondás, hogy lakva ismerjük meg a másik felet.

Ha valakinek mondjuk Mérleg a Napjegye, várjuk a mindig vidám, romantikus együtt töltött perceket. Közben pedig nem tudjuk, hogy a Bak Ascendens teljesen másképpen viselkedik amikor bezárul az ajtó és kettesben maradunk. Helyette kapjuk a cinikus dühöt, a “nehogy már te mondd meg nekem” megnyilvánulásokat. Kiderül kedvesünkről, hogy míg a külvilágban mindig kedves, kompromisszum kész, otthon fásult, depressziós, pesszimista. Szigorú elvei vannak, nem tűri a lazaságot. Csak feketében és fehérben tud gondolkodni, középút nincs. Nem mutatja ki az érzelmeit, mert fél, hogy nevetségessé és kiszolgáltatottá válik. Nem olyan szórakoztató, mint a többi Mérleg. De ha Szűz az Ascendense akkor sem vagyunk jobb helyzetben. Sőt! Egy igazi kis aggályoskodó tábornokot kapunk, aki imád kritizálni. A Mérleg bizonytalanságát csak tovább növeli a Szűz aprólékossága. A Mérleg miatt úgy gondoljuk kifogtunk egy igazi parti-arcot, közben meg a Szűz Ascendense hatására riasztja a zajos környezet és mindig otthon akar lenni kettesben. Ez például egy Nyilas Napjegyű és Ikrek Ascendensű embert kimondottan taszít. Pedig amikor párt választott a magazin horoszkópban azt olvasta a Mérleg és a Nyilas egy életre szóló szenvedélyes szerelem. Paff! Itt a sárkány! S kiabálunk dühödten, milyen nagy átverés is az asztrológia!

Pedig ha venné a fáradságot és elolvasna 1 asztrológiai tankönyvet rögtön tudná, a napjegy megmutatja ahogyan a világ előtt megjelenünk, a holdjegy az érzelmi adottságokra világít rá, az aszcendens pedig a belső lényünkre.

Az Ascendens a mindennapi életünk kulisszája. Ha leemeljük a legkülső babát (Matrjoska baba), akkor egy másik tűnik elő: egy olyan, amit nem szívesen mutogatunk, amit azonban házastársunk négy év házasság után már nagyon jól ismer. Ezt azonban nem szívesen ismerjük el magunkénak, legfőképpen nem nyilvánosság előtt. Mindenesetre ismerjük ezt a belső személyt, még akkor is, ha megtartjuk magunknak. Ez alatt van még több baba is, azaz több személy is, amelyekkel többé-kevésbé bizalmas kapcsolatban vagyunk. Ezek a belső tulajdonságok meghatározott alkalmakkor tűnnek fel előszeretettel, ha például szeretkezünk valakivel – alkoholt ittunk – dühösek vagy agresszívek leszünk, ha valaki megnyomta rajtunk a „megfelelő gombot” – ha eljátsszuk a sértődött kisgyereket, aki soha többé senkivel sem akar beszélni – betegek és „szegény kis…” vagyunk stb.

Meglehetősen sok babát tudok kiemelni, amíg eljutok az utolsóhoz, a legbelsőhöz. Ez a baba – Matrjoskánál és nálam is – jelentősen különbözik az előbbiektől. Ő az én létem „kemény magja”, a szubjektivitásom kemény magja, ahogyan a Matrjoska utolsó babája sem üres belülről, hanem tömör!

Ha megérted az Ascendens eme alapeszméjét, akkor a következő gondolat sem fog nehézséget okozni: az Ascendens alapzatán egy személy bújik meg, aki felett ugyan több más személy is található, akik elfedik őt, de az mégis „átüt” mindegyiken!

Az Ascendens tehát azt mutatja meg, ki vagy mi vagy valójában, tehát milyen „létezés” szunnyad életed mélyében, és vár arra, hogy megközelítsd. Előbb azonban – ahogyan egy színész – el kell játszanod az összes, felette lévő szerepet, hogy már ne érdekeljenek. Mostani életed azzal foglalkozik ugyanis, hogy a belső Matrjoskáid egyik szerepét eljátszd, de nem azt a szerepet, ami a mélyben van, mivel azt nem tudod eljátszani, abban csak létezni tudsz!

Ez a legbelső baba az, aki a párkapcsolatban a legnagyobb befolyást gyakorolja… és ő az, aki lélegzetállító pontossággal megadja az egész baba lelki nemét.  Mert ha a belső nem női, akkor a nőiesség átüt az egész alakon… ha viszont a belső baba férfi, akkor a férfi üt át az egészen.

A legkülső babák természetesen adott esetben elkezdik megrázni magukat, mivel ez a nemük nem tetszik nekik (és mást szeretnének), majd a másik nemet hazudják maguknak. Példaként egy ilyen hazugságra (jobban mondva egy olyan kísérletre, hogy az ember másnak tűnjön mint ami) megemlíteném a két nagy férfi akcióhős színészt – Sylvester Stallonét és Arnold Schwarzeneggert -. Mindkettőjüknél kiemelkedő a Rák téma (egyikkőjüknél Ascendens, a másiknál Napjegy) E téma jellemzője azonban a „nőiesség és a gyermekiesség”… mindketten létezésük (vagy útjuk) mélyén vagy kisgyermekek, vagy bizonytalan nők. Ezt még jobban elkendőzendő, mindkettőjüknek hosszú órákon át kellett izmaikat a testépítő szalonokban edzeniük, hogy aztán később erős férfiaknak nézzenek ki. Ezt az álcázást nem a világ csinálta meg velük, hanem ők magukkal. A sors azonban nem hazudtolja meg önmagát! Ha láttad a „Segítsék, vagy lő a mamám”-ot vagy az „Ovizsarut”, akkor már érted mire gondolok.

Ez a baba, ez a belső személy az, aki te valójában vagy! Ez az a személy, akit életed során be kell fogadnod a tudatodba, és a vele való azonosulásra „rákényszerít a sors”.  Ő a te léted hordozója, s ezzel együtt élettémád hordozója is. Ez egy olyan téma, amit már háromezer éve magában foglal az „ismerd meg önmagad” felszólítás… de – szintén háromezer éve – nem akarod felismerni, hogy ki vagy, és melyik személy szendereg benned, nem akarod felismerni, hanem valamit akarsz! (Sikert, egy szép házat, sok pénzt, vonzó társat stb.) Birtokolni azonban csak a külső babák tudnak. Minél mélyebbre megyünk a Matrjoska babák sorában, annál kevesebbet lehet birtokolni, és annál többet lehet “csak” LÉTEZNI.

spiri101

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!